Dr. Emmanuel João Nogueira Leal da Silva

A minimálisan invazív endodontia jelenének és a jövőjének alakulása

Az elmúlt évtizedekben, az orvostudományban a minimálisan invazív kezelések irányába történő előrelépés közismert és tudományosan is megalapozott. A fogászat is természetesen követi a fejlődés irányát, így a minimálisan invazív hozzáférési üreg és a gyökércsatorna-előkészítés az endodontia területén is trend-témává vált. Ezeknek az eljárásoknak célja a fogszövet maximális megőrzése, amelyet az az elképzelés támaszt alá, hogy így hatékonyan csökkenthető a kezelés utáni fogrepedés előfordulása. A fogorvosok közül még többen ragaszkodnak ahhoz, hogy a hagyományos hozzáférési üreg és a gyökércsatorna-előkészítés csökkenti a fogak repedéssel szembeni ellenállását, és sajnos tény, hogy a jelenlegi szakirodalom korlátozott számú, főként laboratóriumi vizsgálatból áll, ellentmondásos eredményekkel, mindez kevés a klinikai döntéshozatali folyamat alakításához és irányításához. Egy olyan klinikai megközelítés, mint a minimálisan invazív endodontiai hozzáférési üreg és gyökércsatorna-előkészítés összetett eszközöket és képzett kezelőorvosokat követel meg, így az eddigi ellentmondásos tudományos eredményekkel szembesülve a szakemberben kétségeket ébreszt az alkalmazás, illetve annak hatékonyságát illetően. Mindez végül a bevezetés költség/haszon elemzését is szükségessé teszi. Figyelembe véve, hogy az endodonciában a minimálisan invazív megközelítés előnyei még szalmailag nem egyértelműen bizonyítottak, a jelen előadás célja az, hogy megvitassa a minimálisan invazív hozzáférési üregek és a gyökércsatorna-előkészítés jelenlegi tudományos és klinikai helyzetét, továbbá, hogy alapos és elfogulatlan képet adjon az eddigi eredményekről, a mögöttük álló logikáról, feltárva nem csak a kapcsolódó koncepcionális és tudományos hibákat, hanem felvázolva a kutatás és a klinikai gyakorlat jövőbeli irányait is.

Dr. Emmanuel João Nogueira Leal da Silva

Formázás a gyökércsatornák tisztításához: tudományos megközelítésű stratégia

A nikkel-titán rotációs rendszerek megjelenésével a 2000-es évek elején új kihívás jelent meg a Schilder-féle koncepció számára. Nyilvánvalóvá vált a nagysebességű mechanikus rendszerek által lehetővé tett gyors előkészítés és a fertőzés hatékony ellenőrzése közötti határozott eltérés. Bár a gyorsított alakítás kétségtelenül technikai előrelépést jelentett, mivel egyszerűbbé és biztonságosabbá tette a csatornák alakítását, de mindez egyúttal szükségessé teszi a Cleaning & Shaping paradigma újraértékelését. A tisztítás és a fertőtlenítés elvégzéséhez szükséges időigény ellentétben áll a túl gyors alakítás ütemével, ellentétben a Schilder eredeti elméletével szemben. A „Shaping for Cleaning” koncepciója zökkenőmentesen illeszkedik a gyökércsatorna-előkészítés mai standardjához, illetve az a célja, hogy a klinikusokat a csatornák formázása után az alapos fertőtlenítéshez szükséges teendők optimalizálásához vezesse.

A „Shaping for Cleaning&quot” lényegének kifejtése érdekében ez az előadás a gyökércsatorna-előkészítés legújabb lehetőségeit vizsgálja. Átfogó képet ad a technológiai fejlesztések lehetőségeiről, és annak a gyökércsatorna-kezelés minden egyes fázisára gyakorolt hatásáról. Az előadás a legújabb tudományos bizonyítékokra alapozva tárja fel az endodontiai fertőtlenítés elérésének jelenlegi korlátait. A cél az, hogy a klinikusok a gyökércsatorna-kezelés hatékonyabb és tájékozottabb megközelítéséhez szükséges ismeretekhez jussanak.