Endodoncia Kongresszus

Dr. Mile Churlinov

Navigált fog autotranszplantáció

A fogvesztés általában parodontális patológiát, függőleges gyökértörést, szuvas destrukciót és traumát követően következik be. A fogak autotranszplantációja olyan technika, amely magában foglalja egy mesterséges fogágy sebészi létrehozását vagy frissen kihúzott fogazat felhasználását, és egy autogén kitört vagy kitöredezett fog újrapozícionálását a fogazat elsődleges szerepének helyreállítása érdekében a funkció, a beszéd és az esztétika szempontjából. 

Míg a donorfog “PDL” megőrzése a siker kulcstényezőjének tűnik, egyes kutatók úgy találták, hogy az éretlen fogaknak jobb a prognózisa autotranszplantáció esetén, mivel könnyebben elősegíthetik a revascularizációt, mint az érett fogak, több esetismertető tanulmány is magas sikerességi arányról számolt be az érett fogak autotranszplantációja esetén, és 98,0% és 90,5% 1 és 5 év alatt, a szisztematikus áttekintések szerint. Korábbi kutatók megállapították, hogy egy nyomtatott donorfog (3D replika) a foghúzás előtt optimalizálhatja az eljárás teljes idejét, és ami a legfontosabb, csökkentheti a donorfog extraorális idejét. A digitális tervezéssel és a CBCT-vel a frissen kihúzott fogazat már nem jelent korlátot, ha az egész eljárást jól megtervezték, és az eljárást gyorsan végzik. Anssari Moin és munkatársai leírták a számítógépes sablonvezérelt autotranszplantáció módszerét egyedi, 3D-ben tervezett/nyomtatott sebészi eszközökkel, néhány évvel később pedig Abella és munkatársai még tovább mentek egy egyedi tervezésű oszteotómmal és a donorfog teljesen feltárt bukkális falával. Ebben az előadásban a szerző bemutatja, hogyan lehet a modern technológia segítségével autotranszplantációt tervezni és végrehajtani különböző klinikai helyzetekben, és hogyan lehet azt a szakirodalom által is alátámasztani.

A véletlen fogvesztés gyakoribb a fiatalabbaknál, mint a felnőtteknél. A hiányzó fog/fogak implantátummal történő kezelése felnőtteknél kiváló és kiszámítható módszer, de ellenjavallt növekvő egyéneknél, mivel nem biztosítja az alveoláris gerinc további növekedését függőlegesen, ahogyan a természetes fogazat hajlamos erre. A növésben lévő páciensek hiányzó metszőfogaival kapcsolatos követéses vizsgálatok azt mutatták, hogy hosszú távon a protetikai rehabilitáció volt a legkevésbé kívánatos kezelési lehetőség a fogszabályozással és az autotranszplantációval szemben. A sikeres implantációs eljárás elvégzése károsodott fogüreg esetén még legtapasztaltabb klinikusok számára is nagy kihívást jelentő feladat, illetve felnőtteknél jelentős csontveszteséggel és/vagy sinuslift beavatkozással jár. A rendelkezésre álló friss üreg vagy csontmagasság/szélesség gyors és kiszámíthatóvá teszi az eljárást. Másrészt, ha lágy- és keményszövethiány van, az autotranszplantáció előnyös lehet az implantátumokkal szemben, főként a “PDL ” csontinduktív potenciál és a lágyszövetekkel való optimális biológiai kölcsönhatás miatt.